|
Főoldal Hírek Múltunk Intézmények Hírmondó Album Testvérfalu Büszkeségeink Hasznos |
|
Árpád-kori templom A gótikus stílusú műemlék templom a falu legősibb nevezetessége. 13. századi gótikus stílusú templom feltehetően a pécsi pálosok Jakab-hegyi kolostorának tartozéka volt, mellette remeteházzal. A 18. század eleji püspöki vizitációk során szóba sem került, mert a török időkben a környezete annyira elvadult, hogy csak később bukkantak rá. A templomot a 18. században átalakították. 1976-ban az Országos Műemléki Felügyelőség állítatta helyre. A templomon belül a középkori eredetű falképeken kívül egy 14. századi keresztelőmedence található. A 18. századi elődök a gótikus templom falaira barokk stílusú magasítást, ablakokat és boltívet húztak. Fekete rokokó oltárt készíttetek. Ez később a mai templom szentsír-oltára lett. A templom 1760-ban készült el. Ez később kicsinek bizonyult, ezért a közelében épült a mai templom. A 20. század elején az ősi templom szentélyében felfedeztek egy "metterciát", amely a 14. századi itáliai festőiskolák kedvelt témája volt. Ugyanakkor fedeztek fel egy másik freskót is. A középkori falképeken kívül egy 14. századi keresztelőmedence látható. "Miután a régi templom a plébánia telkén állt, annak gazdasági épületévé vált. Hajójából szénapajta lett, szentélye, sekrestyéje pedig húsfüstölő. Ez okozta, hogy középkori falképeit vastag, zsíros korom borítja" - írja Szőnyi Ottó művészettörténész 1911-ben az elhagyott templomról. A középkori eredetű templom erősen megrongálódott, bár a XIV. században felújították, de 1883-ban új templom épült a közelében, és a középkori méltatlan sorsra jutott. Az 1970-es években műemléki szempontból helyreállították az épületet. A külsőn itt is a déli homlokzat uralkodik. A kapu fölötti három ablak közül a nyugati, a karzat miatt magasabb, mint a többi, jelezve, hogy az urasági karzat is már a XIII. században készült. A kisméretű templomhoz a gótika korában sekrestyét építettek, a sekrestyében pedig konzolos ülőfülkét, szentségtartó fülkét illetve háromkaréjos gótikus ablakot alakítottak ki. A szentély négyzetes alaprajzú, mely a XIII. században vált általánossá hazánkban, szemben a félkörívessel. (Érdekes megemlíteni azt, hogy Baranya megye területén a négyzetes szentélyzáródású templomok kizárólag Pécstől északra találhatóak.) A templombelső értékes darabja a rekonstruált késő román keresztelő kút.
HETVEHELY KÖZSÉG ÁRPÁDKORI TEMPLOMA ÉS MŰEMLÉKEI HETVEHELY ÁRPÁDKORI TELEPÜLÉS a Mecsek hegység északnyugati nyúlványai között, ÉD-i nyitottságú völgyben, a BUDAPEST- PÉCS vasútvonal mentén fekszik . Tőle Abaliget ÉK-re kb. 10 km-re D-felé haladva Szentlőrinc város 15 km-re található. Hetvehely székhely község Okorvölgy és Szentkatalin községekkel együtt közös körjegyzőséggel (1990 előtt közös tanáccsal) látja el állami, illetve jogilag előírt feladatait, amelyhez hozzátartozik Kán, Karácodfa és Képespuszta, valamint Szabadságmajor település területe is (összesen hét település). Hetvehely jeles ÁRPÁDKORI műemléke a késő románkori templom, amely a község központjában, - a barokk plébánia - ház mögött található. Ez az ősi templom a XIII. században épült, s e várszerű építmény a templom késő románkori stílusa az egyházi jellegén kívül valóban megfelelő védelmül is szolgált az itt élő embereknek. Hagyomány szerint a templom - évszázadokon át - "Szent Anna tiszteletére" búcsújáró hely volt és 42 falu tartozott hozzá, ugyanis a XIV.-XV. Században Hetvehely és környéke sűrűbben lakott terület volt. Birtokosai a pécsi- és fehérvári Káptalan, illetőleg zömében kisbirtokos nemesek voltak. Ferdinánd király 1542-ben a törökök elleni védelem megszervezésére elrendelt összeírásában a falu a fehérvári Káptalan birtokaként 3 portával, már mint elszegényedett jobbágytelepülés szerepelt. A török hódoltság időszaka alatt a falu elpusztult. Hagyomány szerint a törökök a templomot is felgyújtották, lerombolták. Így pusztult el annak tetőszerkezete, bútorzata, a karzat és csak az üres révedező falak maradtak, s így pusztult el a kis szerzetes rendház is. Gárdonyi Géza az EGRI CSILLAGOK-ban, - amelyet történelmi dokumentumok alapján írt - megemlékezik a pécsi szentjakabhegyi pálos kolostorház törökök általi elpusztításáról. Ennek tartozéka volt a kis hetvehelyi filiális szerzetesház, amelyet a törökök -hagyomány szerint - 1550-ben leromboltak, a templomot pedig egy ideig lóistállónak használták, majd később azt is felgyújtották és lerombolták. A török hódoltság időszaka alatt a templomot és környékét hatalmas erdőség vette körül. Itt húzódtak meg, s itt találtak menedéket a pásztorok, a szénégetők, itt tanyáztak és gyújtottak tüzet - a védett falak között - a felmelegedésre. Ezután, még hosszú évtizedeken keresztül állt elhagyatva a romos templom. Az ÁRPÁDKORI TEMPLOM keletkezéséről, szerepéről és a szerzetes rendházról (filia), - benne a 6-7 PÁLOS szerzetes életéről, munkásságáról, régi feljegyzések nem ismeretesek, de - később - egyházi feljegyzések utalnak ezek szerepére. A falu benépesedése az 1730-as években - szórványosan, majd később növekvő mértékben - megindult. A század közepe táján egyre több, elsősorban német telepest találunk a faluban, akik itt megvetették lábukat. A község lakói és az egyház 1760-ra már használható állapotba hozták e régi templomot, majd 1790-ben építették át barokk stílusban és istentiszteleti célra 1883-ig használták. Időközben felépült az "új" - azaz a jelenlegi templom, amely 1884-től, azaz felszentelésétől kezdve szolgált istentiszteleti célokat. Dr. Szőnyi Ottó és Lux Károly régészek az ÁRPÁDKORI templomot 1908. évben alaposan megvizsgálták. Eme ősi műemlékről alkotott szakértői megállapításaik felbecsülhetetlenek. Eszerint - a szakértői vélemény megállapította, hogy a templom a XIII. században épült. Mindezt bizonyítják az épület várszerű falai, az építés stílusa, anyaga, a belső falon talált freskók, amelyek tárgya a XIII.XIV. század olasz festőiskoláinak kedvelt témája volt. Az ÁRPÁDKORI TEMPLOM FRESKÓI: - METTERTIA: A hármas anyaság festménye, amely olyan Szt. Anna képet mutat, akinek ölében a Szűzanya ül és annak ölében a kis Jézus. - Szt. ILONA: Agyag anyagú freskó, levonata 1952-től Budapestre - a Képzőművészeti Múzeumba - került a Mettertia-val együtt. - FELTÁMADT KRISZTUS: agyag anyagú freskó. A szentély falában található mélyedés: - PASTOFORIUM: misekönyv elhelyezési helye - FALDISTORIUM: ülő trón (a pap ülőhelye) drapérikus festménnyel díszítve. Az idő múlásával egyre nagyobb figyelem nyilvánult meg a vidék és a romos templom iránt, felismerve e területen a letelepedés kedvező voltát, hiszen a rétek, az erdők lehetőséget mutattak az állattenyésztésre, legeltetésre, a makkos sertéshízlalásra, a szénégetésre, a templom - rom helyreállítására és mindez vonzólag hatott a letelepedésre. Az 1559. évi tizedjegyzék szerint a falu neve: HETFEOHEL, a pécsi káptalan birtoka. Az 1719. évből: a falu kincstári puszta, területe műveletlen, makkos erdeje igen nagy, s hízásra 50 sertést tud eltartani. Az erdei legeltetés évi cenzusa 6 Ft 25 dénár. A Rákóczi szabadságharc utáni időben, az 1724-ből származó okmány szerint a község a fehérvári káptalan tulajdonaként - mint kincstári puszta - szerepel, amelyet a pécsi káptalan - I. LIPÓT adománylevelére hivatkozva magáénak követelt. 1733-ban számlálást végeztek a községben. Ennek során megállapítást nyert, hogy a terület kezd benépesedni jövevény jobbágyokból, németajkú és horvát lakosokból. Ehhez különösen előnyös helyzetet teremtett az a körülmény, hogy ez időben a Német Birodalom egyes tartományaiból - válságos helyzetű területekről - a kivándorlókat azzal kecsegtették, hogy Magyarországon jó fekvésű falvakban kapnak házhelyet, kertet, rétet, szántót, csökkentik az adóterheiket, ugyanakkor élvezik a császár védelmét. Az idevándorlók közül sokan előnyös fekvésűnek találták Hetvehelyt, ahol megvetették lábukat. A betelepült németek többnyire katolikusok voltak. Vallás gyakorlásukhoz lehetőséget adott az itt talált régi templom, amelynek felújítása előnyösnek látszott. A község lakói és az egyház ezt a régi templomot 1760-ra már használható állapotba hozták és - a feljegyzések szerint - Fonyó Sándor pécsi káptalani nagyprépost a "TELJES SZENTHÁROMSÁG" tiszteletére benedikálta. A templom és az e köré települt község életében új adatnak számít, hogy 1787-ben a falu plébánost kapott Reiter Ferenc személyében. E templomot 1790-ben építették át barokk stílusban. Reiter Ferenc plébános 1793-ig (halálig) működött itt. Holtteste ebben a régi templomban nyugszik az oltár és szentély előtti részen, sírja boltívén lezárva. E régi templomot 1883-ig használták istentiszteleti célra, az új templom felépüléséig. A templom mellett 1798. évben - barokk stílusban - elkészült a község plébánia épülete is. Az új, illetve jelenleg is istentiszteleti célokat szolgáló templom alapkőletétele 1880. szeptember 5.-én volt. Tervezője: Buday Béla mérnök, építője: Wéber József pécsi kőműves (építész) vállalkozó volt. Az építéshez szükséges fogatokat és a kézi munkaerőt Hetvehely lakossága biztosította. Három évig tartó szakadatlan munka eredményeként a templom elkészült és 1883. Szentháromság vasárnapján megtörtént a benedikálás ünnepe. Ez a templom az ÁRPÁDKORI TEMPLOM keleti oldala (tornya - kereszttel együtt - 38 m magas). E templomnak az egyik oltára "műemlék jellegű", ugyanis az oltár a régi pécsi székesegyházból került ide a padokkal együtt. Az 1798-ban épült barokk plébánia épületet kőfal veszi körül, amelyet a barokk stil kapuval együtt 1868-ban építettek. Az ÁRPÁDKORI TEMPLOM külső, belső felújítását az Országos Műemléki Felügyelőség 1975. évben elvégeztette. Hetvehely, 2006. július 15. Takács Imre ny. tanácselnök
|
|||||
|
Árpád-kori templom |
|||||
|
|
|||||
|
|
|||||
|
|
|||||
|
|
|||||
|
|
|||||
|
|