|
Főoldal Hírek Múltunk Intézmények Hírmondó Album Testvérfalu Büszkeségeink Hasznos |
|
A hetvehelyi cigányok története Írta: Takács Imre Az 1968. évben kiadott KISLEXIKON (c.139.) a cigányokról ezt írja: "É.-indiai nomád nép, amely az 5. és 10. sz. közt szétszóródott ÁZSIA és Európa országaiban. Közép-Európában a 15.sz.-ban jelentek meg." Számos történelmi leírásból ismert tény, hogy a cigányok évszázadokon keresztül nem voltak kedvelt népek Európában sem, ezért gyakorta vándoroltak országról-országra. Hazánkba főleg a déli országokból, jelentős számban Romániából érkeztek cigány lakosok. Tartós betelepedésük nem volt jellemző, ezt egykori uraink (Király, földesúr, várúr stb.) nem támogatták, sokan elűzték őket, bár egyes helyeken elnézték, vagy inkább megtűrték tartózkodásukat. A cigányok többnyire elkülönülten, a városok, a falvak szomszédságában, illetve közelségében tartózkodtak, sokszor lóval, fogattal rendelkeztek, amely segítette őket vándorlásukban. Kedvelték a falu- (város) közeli fás, erdős területeket. Megélhetésüket csere-berékkel, vásári üzletelésekkel, adás-vételekkel, egyszerű, főleg fából faragással készített használati tárgyak eladásával, de kupeckedéssel (állatok eladásával, lópatkolással, a nők pedig kéregetéssel, jóslással, kuruzslással stb. üzletelve biztosították megélhetésüket. Régebben, egyes helyeken még foglalkoztak vadonélő állatok befogásával és betanításával. Ezeket szórakoztatásra, cirkuszi bemutatásra, vagy eladásra tartották. A cél ez esetben is pénz, illetve jövedelemszerzés volt. Ennek a nomád életmódnak kísérőjelensége volt a magasszámú halandóság, betegségek terjesztése, egészségtelen életmód, továbbá az analfabétizmus (írás- olvasás hiánya), a nagyfokú műveletlenség (tudatlanság), iskola hiánya, valamint a rendszertelen étkezés, betegségek, fertőzések terjesztése stb. Ezek az állapotok, életmódok évszázadokon át jellemzők voltak, s csak az utóbbi száz évben alakult ki lassú, de mind kedvezőbb változás. Ezeket - rövid áttekintésünkben - ezúttal szeretnénk ismertetni, csokorba szedni, ily módon megőrizve az utókor számára, a mi területünkön tapasztaltak alapján. Elöljáróban megemlítem, hogy családommal 1957 év márciusában költöztünk Hetvehely területére és ismertük meg a környező községeket, településeket. A már mintegy fél évszázados helyi ismereteim alapján, közvetlen tapasztalataim birtokában, de az itt lakó emberek ismereteit, elbeszéléseit is figyelembe véve vetem papírra a helyi cigány lakosság életével, a községbe történő betelepedésével, a megváltozott életkörülményekkel, gyarapodásukkal stb. kapcsolatos tapasztalatokat az utóbbi fél évszázados fejlődés felvázolásával. 1957. májusában a helyi közös tanácshoz- vezetői munkakörbe - kerültem, s ez a körülmény még inkább növelte ismereteimet, rálátásomat a helyi eseményekre. Mindezek birtokában igyekszem leírásommal ezt maradandóvá, mások számára is megismerhetővé tenni. Az 1900-as évek első felében Hetvehelyen és társközségei területén cigánytelep nem volt. Néhány idős cigányszemély elmondásából tudjuk, hogy néhány kunyhó építésére 1950. táján került sor, bár cigány személyek már korábban is látogatták a falut. A férfiak főleg alkalmi munkákat vállaltak, a nők részéről inkább a kéregetés volt a jellemző. Ezek a személyek Hetvehelyen és Okorvölgyön is gyakorta megfordultak A férfiak alkalmi munkavállalása kerítések, ólak, favágások, továbbá rakodási munkák, szállítások, fából készült eszközök, teknők készítése, klumpák, faeszközök készítésében, később a helyi erdészetnél favágás, kérgelés, rakodás, szállítás, valamint lóápolás, fogatok kiszolgálása terén nyilvánult meg. A korábban alkalmi munkákat vállalók egyre inkább állandó dolgozók lettek. Az erdészet által biztosított területen a letelepedni vágyók lehetőséget (engedélyt) kaptak kunyhóépítésre, de az erdészet számos segítséget nyújtott az itt dolgozók részére (munkaruha, lábbeli, egyéb ruhaféle, fa, fuvar). Egy feljegyzés szerint a főleg Abaligetről, valamint az abaligeti MÁV. állomással átellenben lévő kunyhók lakói közül számosan a hetvehelyi erdészet mellett telepedtek le, kunyhóikat itt építették fel. A feljegyzés szerint az 1950-es évek közepére 7 kunyhó, néhány év múlva 13 kunyhó adott helyt a telepre költözött cigánylakosoknak. A kunyhók oldalfalainak tartásához földbeásott oszlopokat használtak, ezeket vesszővel befonták, kívül-belül sárral betapasztották. Kémény nem volt, vesszőből font vázat betapasztva kemencét csináltak, amelyet kívülről fűtöttek. A fa tetőt gallyakkal, fűvel, náddal fedték. Az ajtót egy terítő képezte. Bútorzat: deszka ágy, szekrény, polcok, deszka asztal. Textilféleség: takarók, terítők, kabátok, plédek, öreg paplan... Vizet (ivásra, főzésre) a kb. 1 km-re lévő forrásból használtak. Az itt leírt szegényes, szinte siralmas állapotot látva kezdeményeztük a helyi gazdasági- és egyéb szerveknél a telepi lakosokkal való megbeszéléseket rendszeres munkavállalásra irányulóan. Törekvéseink egyre inkább valóra váltak. A legtöbb cigány férfit az erdészet foglalkoztatta, de a helyi termelőszövetkezetnél, az állami gazdaság üzemegységénél, de az uránbányánál is számosan dolgoztak. Tevékenységüket egyre inkább javuló kereseti viszonyok, s jobb megélhetési körülmények jellemezték. A munkahelyi vezetők rendszeresen figyelemmel kísérték dolgozóik tevékenységét és sokirányú segítséget adtak részükre. Az erdészeti dolgozók elsősorban a fogatoknál, lovak ápolásánál, mások a rakodási, továbbá erdei-, favágási-, hosztolási (kérgelési) munkáknál voltak elfoglalva. Az itt dolgozók számos juttatásban részesültek, így: tűzifa juttatás, szállítás, étkeztetés, munkaruha, stb. Az erdészet részéről rendkívül sokoldalúan támogatta dolgozóit Gábor Antal erdészetvezető, az állami gazdaság részéről Reisz András főmérnök, a tsz. Részéről Horváth Ferenc, továbbá a tanács, az egészségügyi szerv és számos más szervezet adott jelentős - főleg anyagi természetű - támogatást (adományok gyűjtése, juttatások adása, kedvezmények, stb). A helyi tanács és egészségügyi szerve (orvos, ápolónő, védőnő) rendszeresen figyelemmel kísérte a telepi lakosok, anyák, gyermekek egészségügyi helyzetét, részt vett segélyezésben, védőoltások adásában, véradások szervezésében az újszülöttek számára (az 50-es, 60-as évek táján) pelenka, pólya, csecsemő ing juttatásában, tápszerek, tejpor adományozásában, az iskolában pedig - 1965-től - bevezetésre került a gyermekétkeztetés, amelyben a cigánygyermekek kiemelt helyen szerepeltek. Az egészségügyi szervezet a körzeti orvossal az élen 1969. április 1-től kezdte meg működését.
Az eü. szervezet működése mind a község, mind a telepi lakosok életében, egészségügyi viszonyaiban igen jelentős változásokat hozott és ebben az eü. dolgozók kezdeményezők voltak. A községi óvoda - 1974. évtől kezdődő működésével - sok segítséget nyújtott a cigánygyermekeknek, akik bekerülve az óvodába csak cigány nyelven beszéltek(magyarul nem tudtak, itt tanultak meg magyarul). A gyermekek itt ismerték meg a játékokat, képeskönyvet, itt tanultak meg mosakodni, tányérból-, evőeszközökkel enni, itt tanulták meg a WC használatát, általában az emberi viselkedést, a közösségi életet, szokásokat. Naponta részük volt játékban, mozgásban, délutáni alvásban, tanulásban, s mindabban, ami egészséges fizikai- és szellemi fejlődésüket előmozdította. Ezt az időszakot - kb. az 1970-es évek közepéig - méltán nevezhetjük az első fejlődési szakasznak, hiszen az életviszonyok terén az említett összefogással igen számottevő eredményt értünk el. Meg kell itt említenem még azt a segítséget is, amelyet az erdészet 30 db kiságy készítésével, a tsz pedig szekrények készítésével nyújtott az óvoda részére, s több más bútorzat beszerzését is elősegítették. Az itt leírt igen pozitív fejlődés ellenére mind jobban láthatóvá vált, hogy a továbbfejlődés útját a telepi elzárkózás már lényegesen nem segíti, azaz a továbbfejlődést a cigánylakosság községbe történő letelepedése jelentheti (a meglévő telep felszámolásával). Az erdészetnél élő családok anyagi (kereseti) viszonyait külön-külön megvizsgáltuk. Megállapítást nyert, hogy a családok közül - főleg a fiatalabbak - vállalnák a községben új ház építését. Az építési lehetőségeket és kedvezményeket (pl: OTP hitel, részletfizetés, stb) figyelembevéve - számos előny ismertetésével - néhányan vállalták a községben történő házépítést, majd ezután egyre többen jelentkeztek ilyen igénnyel. Elsőként Bogdán Mihály háza épült fel az Ady Endre utcában. A házak 1-másfél, majd kettő és háromszobásként épültek fel a vállalást és a család nagyságát figyelembevéve. Az építési gondok jelentős részét a tanács - az igazgatási szerve útján - az itt dolgozók intézkedései által valósította meg, de az építkezések felelőse a tanács elnöke volt. Az építkezések lebonyolításához biztosítani kellett: a házhelyek kijelölését, kisajátítását - a házhelyek helyszínre adaptálását, kiosztását - tervrajz kiválasztást (típustervek közül) - kivitelező (iparos) biztosítását, műszaki vezetést - műszaki ellenőrzést, átadást-átvételt - pénzügyek bonyolítását, részletfizetés rendezést - beköltözés megszervezését, segítését... Az építkezők a beköltözés alkalmával (de már korábban is) kifejezték elégedettségüket, kifogást nem emeltek a házépítéssel kapcsolatban. 1990-re az utolsó lakóház (3 szobás épület) Berkes (Bogdán) Mihály tulajdona is elkészült, s ezzel a cigánytelepi lakosok építkezőinek községbe költözése megvalósult. - Ez 12 új ház építését jelentette. Volt azonban 4 olyan család is, akik a községben eladó ház vásárlását, - kedvezményes hitellel történő bonyolítását kérték a tanácstól, illetve az OTP-től. E négy ház vásárlást teljesítve már 16 családra növekedett a faluba költözők száma. Mindezen túl további 4 család nem rendelkezett olyan jövedelemmel, amelyből építkezni tudtak volna, illetőleg nem volt lehetőségük OTP hitel felvételére. Ezért a helyi tanács és a gazdasági szervek építési anyagokkal (fa, tetőanyag, cserép, bontott kő, tégla, iparos szakember, stb.) hozzájárultak a kis házak építéséhez. Ezáltal sikerült 20 család számára a községben megfelelő lakóházakat biztosítani. További 1 család már korábban is rendelkezett saját házzal, így ezzel együtt a községben 21 lakóház, 33 család, 114 fővel lakott 1990. évben. Ily módon 1990 évre a hetvehelyi cigánytelep teljesen megszűnt, a régi kunyhók lebontásra, anyaguk többnyire fűtési célra - tűzifaként - felhasználásra kerültek. Az építések során gondot fordítottunk arra, hogy a községben ne alakuljon ki úgynevezett CIGÁNY SOR, vagyis az új házak a Rákóczi, a Kossuth, az Ady és a Petőfi utcában egyaránt megtalálhatók, a következők szerint:
ÖSSZESEN: 21 ház, 33 család, 114 fő. A cigány lakosság községbe történő letelepedésével kitárultak azok a lehetőségek, amelyek a volt erdészeti, a községtől távol, kb. másfél km távolságban lévő telepen szóba sem jöhettek. A községben ilyenek voltak: a napi ellátást biztosító bolt, az orvos, az iskola, az óvoda, a munkahely, intézmények, a hivatali helyek (tanács, posta, vasút, buszjárat, templom, stb.). Az életvitel, a munka, a megélhetési, művelődési, oktatási stb. körülmények viszonylag rövid idő alatt igen nagy és jelentős változásokon mentek keresztül. Ez a fejlődés a korábbi telepi viszonyok mellett nem lett volna elérhető. E tekintetben a mi példánk kiemelkedő, s talán megyei szinten is élenjáró, dicséretre méltó, s az összefogással elért fáradozás meghozta a várt eredményt. A házak felépülésével párhuzamban egyre többen vásároltak a bentlakók bútorokat, háztartási gépeket (mosógépet, hűtőszekrényt, kályhát, gáztűzhelyet), vettek különféle korszerű használati tárgyakat (pl. mikrohullámú sütőt, televíziót, később mobiltelefont, CD lejátszót), különféle gépeket (pl. motorfűrészt), vagy járműveket (motorkerékpárt, traktort, személygépkocsit) és bővítik házaikat. Ez a fejlődés az utóbbi években egyre gyorsul, de az emberi igények is nőnek. Ezekkel az igényekkel azonban nem mindig lehet lépést tartani. A növekvő igények mellett a gyermekszaporulat, a kereseti viszonyok változásai, a növekvő kiadások megkövetelik a tanulást, az önképzést, a többlet munkát, mert csak ily módon tudunk megfelelni a növekvő igényeknek. Ilyen igények a fokozott tanulással, munkával, egészségvédelemmel, táplálkozással, ruházkodással, kulturális igények kielégítésével együtt járó kiadások, amelyek szükségképpen magasabb kereseti igényt, takarékosabb gazdálkodást kívánnak meg. Az előzőekben már részletesen foglalkoztam az 1990-re befejeződött cigánytelep felszámolásának leírásával, a községbe telepítés előnyeivel, eredményeivel. Megállapítható, hogy az időközben bekövetkezett rendszerváltozás az emberek életében is sok változást, új lehetőségeket teremtett. Ebben lényeges szempont a kereseti, jövedelmi viszonyok kedvező kihasználása, amelynek során a család egyre több tagjának keresővé válása, a magasabb igényű munka, a szorgalom, takarékosság egyaránt javíthatja a család megélhetési viszonyait. Sajnos még számosan vannak - főleg fiatalok -, akik nem vállalnak munkát, s valamilyen csekély keresettel, vagy járandósággal is megelégedettek. A nők köréből különösen idegen a tartós munkavállalás. A községbe települtek - házához kerti területek is tartoznak, amelyeken az adott család legszükségesebb zöldségszükségletét meg lehetne termelni (pl. burgonyát, répát, borsót, babot, uborkát, paprikát, paradicsomot, kukoricát stb.) vagy ha valaki nem tud, vagy nem akar kerti termelést, úgy a kertbe gyümölcsfákat is lehetne ültetni, s a gyümölcsfa termését a család, különösen a népes (sok gyermekkel) szívesen fogyasztaná. A betelepültek között számos olyan család van, ahol szép számmal megtalálhatók a gyermekek, hisz a családok száma egyre nőtt, s a ház egyre szűkebbnek bizonyul. Több olyan másfél szobás ház is van ma már, ahol több mint tízen élnek (pl. 3 család). A betelepült családok közül 2 rendelkezik traktorral, heten személygépkocsival, többen motorkerékpárral. Munkábajárásra csak 2 személy használja a gépjárművet, a többi kihasználatlan. A leírtakból kitűnik, hogy a kereseti , jövedelmi viszonyok javítása, növelése nagyon lényeges, ugyanis ez teremthet alapot a meglévő ház bővítésére, vagy új ház építésére (pl. családkiválás esetén). Ennek hiánya visszafejlődést eredményezhet, azaz elszegényedéshez vezet. Azt hiszem, hogy nagyon időszerűvé vált a már érezhető, de egyre lassuló fejlődés aktivizálása. Igyekeztem rámutatni azokra a körülményekre, amelyek egyes családok helyzetében lényeges javulást eredményezhetnek. Elsősorban a munkavállalás, a kereset-jövedelem szerzés, a minél több munkavállaló foglalkoztatás a leglényegesebb. Ismerve az itt élő családokat jól tudom, hogy egyes nagycsaládoknál több munkaképes személy van, akik közül 1, esetleg 2 fő dolgozik. Viszonylag szerencsés helyzet az, hogy területünkön sok az erdő, a munkalehetőséget és jó kereseti lehetőséget adó alkalmi munka. Sajnos, egyre kevesebb a tartós, hosszabb időre szóló - majdan nyugdíjjogosultságot is biztosító - munka. Ez jelentheti banki, azaz pénzintézeti hitelek felvételének engedélyezését is, például házépítés, vagy egyéb beruházás, vállalkozás stb. esetében. Mint ez látható a hitelképesség alapja is az "állandó" jövedelmet adó munkahely, illetve foglalkozás. Ez szakmunka esetében magasabb bérfizetést jelent, mint az egyszerű segédmunka vagy a betanított munka, ezért lényeges a tanulás, a képzettség (szakma) megszerzése. Manapság a fiatalok számára sokirányú képzettséget adó iskola több helyen is kínálkozik, s a jelenleg munkát még nem vállaló fiatal továbbtanulhat. A helyi önkormányzatok minden bizonnyal foglalkozni fognak az itt felvázolt jövedelmi és hitelképes foglalkozások és kereseti viszonyok kérdéseivel, különösen a házépítést igénylőket figyelembe véve, hiszen a korábban épült lakóházak ma már nem képesek az időközben megnövekedett családok megfelelő elhelyezésére, ezért új épület vagy toldás igénye merül fel. - Az itt élő emberek, családok problémáiban ma is első helyen a lakóház építés (toldás), ennek megvalósításához pedig hitelképesség, ennek alapjaként pedig jó kereti lehetőség szükséges. Mindezt gondolatébresztőnek szántam, amellyel mind az egyén, mind az illetékes önkormányzat bizonyára foglalkozni fog a megoldást elősegítőleg. - Azt kívánom, hogy boldogulásukat, álmaik valóraválását mielőbb érjék el, miként a korábbi évtizedek során is, példás eredményt értek el elődeik, akik ma már számosan nyugdíjasok. - Ezt a viszonylag rövid, a HETVEHELYI CIGÁNYOK TÖRTÉNETÉT áttekintő, valamint a HETVEHELYI CIGÁNYTELEP FELSZÁMOLÁSÁNAK 25. ÉVFORDULÓJÁRA, a 2005. augusztus 13-án rendezett ünnepség továbbá a volt cigánytelepen KOPJAFA ÁLLÍTÁS megtörténtét, mint jeles emléket megemlítve szíves figyelmükbe ajánlom. Az ünnepségen PICHLER IMRE országgyűlési képviselő, WÁGNER ANTAL polgármester, SZILÁDI FERENC plébános, Dr. KOSZTICS ISTVÁN megye-vajda, az önkormányzatok képviselői és sok érdeklődő volt jelen. - Dr. KOSZTICS ISTVÁN megye-vajda részéről TAKÁCS IMRE nyugalmazott tanácselnök megkapta a CIGÁNY KISEBBSÉGI ÖNKORMÁNYZATOK BARANYA MEGYEI SZÖVETSÉGE által adományozott oklevelet a cigánylakosság társadalmi beilleszkedését elősegítő tevékenységéért, valamint a cigánytelep felszámolásáért tett erőfeszítései elismeréseként és részére a TISZTELETBELI CIGÁNY címet adományozta. Megkapta továbbá egy cigányfestő kunyhót ábrázoló olajfestményét is nevezett. Takács Imre a kitüntetést csak az ünnepséget követően, a megyevajda és a helyi önkormányzat vezetője és képviselői részéről - betegségére tekintettel - csak november 30-án vehette át, köszönetét kifejezve. Végezetül a megjutalmazott a cigány önkormányzat és lakosság részére további társadalmi megbecsülést, eredményes együttműködést, s hasznos tevékenységükhöz sok sikert kívánt. Hetvehely, 2006. július 30. Takács Imre ny. tanácselnök A Hetvehelyi cigánylakosság körében használt gúnynevek és egyéb elnevezések LUPU LUJÓ GUGU MESZES BOXI LULUMBA SÁNTA ERZSI SÁNTA MISKA NYAMCU JEDA SOTU HOSSZÚ SANYI BOSU JULI KIS SANYI ÓVÁRI ÖZVEGY MARI MISI SZOKERESZ SÁRGALAPOS ÖREG FERKÓ |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
A hetvehelyi cigányok története |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||